A pályákon és a pulpituson is bíráskodott dr. Kamarás István, aki fütyült a török elnökre

2017. március 19. vasárnap 08:57

A pályákon és a pulpituson is bíráskodott dr. Kamarás István, aki fütyült a török elnökre

A kor csupán állapot. A memória meg némileg szerencse, illetve alkat kérdése. Mivel dr. Kamarás István már 83. évét tapossa, hát hosszú út áll mögötte. Élete nem telt unalmasan, büntetőbíróként dolgozott, de máshol is bíráskodott. Nemzetközi szinten fújta a sípot, lengette a zászlót a futballstadionokban. Neki aztán van mire visszatekintenie. Hála az égnek, szinte semmit sem felejtett el a történetekből.  

- Eredetileg erdésznek, illetve állatorvosnak készültem - ugrott vissza jó hat évtizedet az időben Kamarás István. - Ehhez képest a jogi egyetemre irányítottak, méghozzá Pécsre. Akkoriban ilyen időket éltünk. Középiskolásként nem voltam jó tanuló, de az egyetemen ez alaposan megváltozott. Úgy hiszem, egy gyerek a gimnáziumban még inkább a szüleinek, később már magának teljesít.


- Miképpen a pályaválasztás is tudatos lehet, a végzés után.

- Napjainkban már talán így van, de engem a bíróságra küldtek, hatalmi szóval. Ott is vidékre kerültem, büntetőügyeket osztottak rám. Így keveredtem bele az igazságszolgáltatás gépezetébe. Aztán ott is ragadtam egészen a nyugdíjig.

Bácsalmásról indult

Az Alföldön, Bácsalmáson gyerekeskedett a 83 éves dr. Kamarás István. A bajai középiskolában érettségizett, onnan került 1952-ben Pécsre, a jogi egyetemre. A diplomáját 1956-ban szerezte meg. Bírósági fogalmazóként két és fél éven át dolgozott, aztán nevezték ki bírónak. Hetven volt, amikor nyugállományba vonult, mint megyei bírósági tanácselnök, bírósági főtanácsos. A labdarúgó NB I-en kívül nemzetközi játékvezetőként is működött, idén éppen 65 éve annak, hogy részt vesz a magyar labdarúgás szervezésében. Tagja volt az MLSZ elnökségének, 12 évig vezette a megyei labdarúgó-szövetséget, aminek örökös, tiszteletbeli elnöke.

- Ami közel öt évtizedet ölelt fel. Rengeteg ítélet fűződhetett a nevéhez, annak összes felelősségével.

- A kiszabott éveknek bizony súlya volt, ami komoly tépelődésekkel, őrlődésekkel járt. Csak egyszer nem fűztem indoklást a döntéshez. Akkor egy férfi a nagyanyját erőszakkal ültette fel egy forró vaskályhára. Súlyos égési sérülés lett az eredménye, mert előtte az italozó ember pénzt követelt. Akkor azt mondtam, csak azért kapott nyolcéves börtönt, mert az volt a felső határ.

- Ugyan másfajta izgalommal járhat, de a stadionokban is lehet indulatokat kavaró egy-egy döntés.

- Immár 65 éve vizsgáztam le. Egyszer Újpesten voltam partjelző. Az ismert vezetőbíró arra kért, csak a leseket, bedobásokat jelezzem, a többi eseményt ő felügyeli. Az én oldalamon, a 16-oson belül volt egy szabálytalanság, én pedig nem legyeztem neki. Kerekedett belőle balhé, rendőrautóval vittek ki a pályaudvarra. Egy év múlva Athénban, a követségen meg is kérdezte valaki, milyen volt az utazás. Belügyi tisztként akkor már ott szolgált az illető. Kicsi a világ!

- Hiszen onnan már csak egy nagy ugrás Ankara, a török főváros.

- Ahol előbb kezdtünk pár perccel. Kiderült, a köztársasági elnök lekésett a nyitányról. Ezt utólag tudtam meg, mert ott ült a díszpáholyban egy cilinderes ember. Zöldfülűként azt mondtam a tolmácsnak, máskor talán jöjjön kissé korábban az ország vezetője.

- Gondolom, nagyon sok helyre eljutott játékvezetőként.

- FIFA-síposként, szövetségi küldöttként és csapatvezetőként négy kivételével Európa összes országában jártam, sőt Tokióba is elrepülhettem.


Pucz Péter - Fotó: Dittrich Éva