Milyen volt az EKF első féléve? (1.)

2010. július 19. hétfő 18:58

Milyen volt az EKF első féléve? (1.)
A 2010-es pécsi EKF-év a második félidejébe lépett, számos program, művészeti és kulturális rendezvény zajlott le a baranyai megyeszékhelyen ez idáig. Haladnak (kisebb-nagyobb csúszásokkal) a nagyberuházások kivitelezési munkálatai, folyamatosan újulnak meg a közterek és parkok. Neves közéleti személyiségeket kérdeztünk arról, hogy mi a véleményük az eltelt hat hónapról, milyen benyomások érték őket, eddig milyen tapasztalatokat vontak le a maguk számára.

Patartics Zorán Ybl-díjas építész (képünkön) tagja volt a győztes EKF-pályázatot megíró csapatnak, de a későbbiekben már nem vett részt a munkákban. Emellett 12 évig – nem sokkal ezelőtti távozásáig – az ECHO című folyóirat munkatársa volt.

– Az EKF-pályázat írásakor a beruházásokra és a programokra nem mint célra, hanem mint eszközre tekintettünk. Az épületek cselekvőképes, új szemléletű szakmai csoportok, intézmények létrejöttének eszközei lettek volna, amelyek nemzeti határokon átnyúló régióközponti szerephez tudják juttatni a várost – kezdte az építész. – Ezért előbb ezeknek a szakmai közösségeknek a felépítését kellett volna elkezdeni, aztán olyan épületeket a rendelkezésükre bocsátani, amilyenre szükségük van. Ezek hozzásegíthették volna Pécset, hogy az EKF évében bekapcsolódjon európa kulturális vérkeringésbe – folytatta. – Ilyen lehetőség 2011-ben már nem kínálkozik. A mulasztás az épületek fenntartási nehézségeiben mutatkozhat majd meg. A csúszás ez esetben nem csupán késés, hanem lekésés. Ezt nem érdemes kozmetikázni, erre fel kell készülni.

– A lehetőség a közterekben ennél is nagyobb volt: a terekkel szemben támasztott követelményeket a városlakók bevonásával kellett volna meghatározni. A valós igényekre épített terek és a megszületésük módja a közösségben megerősíthette volna a közbizalmat, femutatva az együttműködés értelmét és lehetőségét. Ugyanakkor el kell mondani a jogos és jogtalan elégedetlenségek mellett, hogy a városban már most megváltozott a közterekhez való viszony, méghozzá alapvetően pozitívan. Ennek tudni kell örülni! Az olyan úgynevezett „nem-helyeknek”, mint a bevásárlóközpontok, megteremtődtek a városi versenytársai. Pontosabban a városi közterek visszaszerezték az őket megillető helyüket. Ezt a sikerélményt egyes közterek fel fogják erősíteni, mint például az uránvárosi beavatkozás, de - sok hibája ellenére - ugyanígy a belváros is. Lesznek viszont olyan helyszínek, amelyek leértékelik a beavatkozásokat, mint a kertvárosi fejlesztések, vagy a Rókus sétány. A kérdés, hogy képesek leszünk-e lefolytatni azokat a vitákat, amelyeknek a végén elválhat, hogy mi volt jó, és mi rossz – mondta el az építész, aki a programokat is hasonlóan értékeli.

– Természetesen fontosak azok a programok is, amelyek az egyszeri élmény lehetőségét nyújtják, de sokkal fontosabbnak tartom azokat, amelyeknek a közösség számára valamilyen hozadéka is van. Ilyen a Városfoglalás, illetve ilyen volt a Szomszédünnep és a Placc Fesztivál. De ilyenen dolgozom magam is. Az EL|AWAY projekt (http://www.elprojekt.hu/) a tehetségek elvándorlásának kérdéseit boncolgatja és a kulturált vita megtanulását, a helyzetünkkel való szembenézést és annak befolyásolását tűzi célul maga elé. Ezek a programok a közösséget erősítik, a közösség általuk egy tanulási folyamaton megy át. Voltak és lesznek is nagyon színvonalas rendezvények, amelyeknek egy része az EKF nélkül bizonyosan nem lett volna. Emellett azonban megjelent egy furcsa érzet is: hogy rengeteg programról lemaradunk. A felvezető évek során ugyanis a város elmulasztotta a túlkínálatra felkészíteni a kultúrafogyasztókat. A programokkal kapcsolatos információk pedig elégtelenek, az eligazodást nem segítik kellőképpen. Ez utóbbin még nem késő változtatni – zárta mondandóját a szakember.

(Szerdai kiadásunkban Dr. Andrásfalvy Bertalan néprajztudóst, Csanaky András szociológust és dr. Horváth Csaba történész-politológust kérdezzük - a szerk.)


H. L. B.