Boros János és a demokrácia

- Ön Pécsett született. Előbb Veszprémben járt egyetemre, majd évekig külföldön élve Svájcban szerzett diplomát. Hogyan kanyarodott vissza szülővárosába?
- Annyira pécsi vagyok, és annyira ehhez az egyetemhez tartozom, hogy a szüleim erre az egyetemre jártak, ezekben az épületekben ismerték meg egymást, ide jártak a tanárképző főiskolára és itt lettek általános iskolai tanárok az ötvenes évek elején. Itt születtem Pécsett, itt nőttem fel, belenőttem ebbe a városba. Ez azért is különleges, mert közben húsz évig távol voltam Pécstől, bejártam a világot, és nem volt semmiféle kényszer, hogy visszatérjek - túl azon, hogy jött a rendszerváltás, és adódott egy lehetőség, hogy a saját szülőhelyemen valami érdekes és jó dolgot csináljak. Szerintem ez mindig egy izgalmas kihívás, hogy ott, ahol az ember született, valamit változtasson a világon.

- Hogyan lesz egy természettudományok iránt rajongó ifjúból neves és elismert, tanszékalapító filozófus?
- Sokáig úgy gondoltam, hogy a kémián és a fizikán keresztül a világot fel lehet tárni, ez nagyon izgatott. A természettudományoknak akkoriban nagy keletje volt. Elmentem a veszprémi egyetemre, ott végeztem vegyészmérnökként. A politikai rendszerrel nem értettem egyet: a világ feltárására, megismerésére és megértésére való törekvésemet a Kádár-rendszer akadályozta. Nem lehetett szabadon gondolkodni - az nem az én világom, ahol az embereket elnyomják. 21 éves koromban kiléptem a KISZ-ből, így hiába voltam több szemeszterben évfolyamelső, nem doktorálhattam, pedig szívesen tettem volna. Közben persze érdekelt a filozófia is, és rájöttem, hogy a világon sok minden egyéb is van, mint a természettudományok. Fel lehet tenni olyan kérdéseket, hogy mire nem válaszol a fizika és a kémia - így jutottam véglegesen a filozófiához. Próbálkoztam ezzel-azzal, de rájöttem, hogy ki kell mennem Nyugatra. Svájcban kötöttem ki, a zürichi és freiburgi egyetemen, és ott doktoráltam. Rengeteg olyan dolgot tanultam, amiről itthon még nem is nagyon tudtak. Utána Franciaország és az USA következett, különböző ösztöndíjakat szereztem. Amikor vége lett a régi rendszernek, hazajöttem és elkezdtük Pécsen felépíteni a filozófia tanszéket.

- Mi történt az elmúlt húsz évben? Milyen sikereket tudhat magáénak?
- Nagy dolog, hogy nagy szorgalmú és képességű emberek kerültek ide, azóta pedig kinevelődött egy tehetséges generáció. Magam is publikálok, megjelent hét-nyolc monográfiám, megszereztem az akadémiai doktori címet, doktoriskolánk jött létre, és idehoztam rengeteg külföldit. Ennek nagy nemzetközi visszhangja volt - több mint száz külföldi tekintély járt itt a legjobb egyetemekről: Pittsburghből, a Harvardról, a New York Universityről, a Stanfordról - vitték a hírünket és hozták a jobbnál-jobb embereket, így kialakult egy szellemi pezsgés.

- Foglalkozik-e a közélettel?
- Korábban gondolkodtam ezen is, de nagyon hamar rájöttem, hogy nem összeegyeztethető a munkámmal, időben nem fér bele az életembe.

- Az utóbbi időszakban a demokráciával, annak elméletével foglalkozik legszívesebben.
- Demokráciát létrehozni egy folyamat. Az embereket tanítani kell - és nem nevelni, az  rossz szó - arra, hogy vegyék kézbe saját sorsukat, maguk alakítsák a saját világukat. Ennek itt nincs hagyománya: használd a saját eszedet, ahogyan Kant is mondta. A felvilágosodás gyakorlativá tétele - ez a demokrácia. Ebben sok még a tennivaló, s én ebből a munkából igyekszem kivenni a részem. Valóban fontos része ez a tevékenységemnek, s abból a kényszerből fakad, hogy az embernek egy élete van és bizonyos dolgokra fókuszálnia kell.

- Magyarországon a filozófusok körében talán a legrangosabb poszt az MTA Filozófiai Kutatóintézetének vezetője lenni. Nemrégiben önt választották meg az intézet igazgatójának.
- Az akadémián belül egy ún. search committee-t állítottak fel, hogy az igazgatói tisztségre alkalmas filozófusokat keressen és nevezzen meg, gyakorlatilag tehát felkértek arra, hogy pályázzak. Engem az MTA elnöke - a két legfontosabb szakmai bizottság döntése nyomán, amely szerint engem találtak a legalkalmasabbnak - nevezett ki igazgatónak, így lettem a Filozófiai Kutatóintézet vezetője. Ami az elképzeléseimet illeti, szeretném a nyugati kortárs filozófiai gondolkodást minél jobban meghonosítani Magyarországon, valamint az intézetet minél jobban bekapcsolni a nemzetközi szakmai vérkeringésbe.

Horváth L. Balázs - Fotó: Kováts Judit