Karcsi bácsinak ez az élete

„Egy bukovinai csángó család sarjaként születtem, ötödik gyerekként jöttem a világra, ráadásul én voltam a legvéznább is. A szüleim hányták vetették, mit is csináljanak velem, végül a család egyik barátjának cukrászatában kötöttem ki - első naptól beleszerettem a szakmába" - meséli még a múlt század harmincas éveiben szerzett emlékeit Szabó Károly, a Pécsett nemrégiben átköltöztetett marcipánmúzeum tulajdonosa.

Tanoncságának az orosz áttörés vetett véget - már Nagybányán 1944-ben, így a háború vége Ausztriában érte. Itt lett igazi mester.

„Nem voltak beilleszkedési problémáim, hiszen a német nyelv már hellyel-közzel ment - az osztrákok is gyorsan befogadtak. Persze mindent a nulláról kellett kezdenem: a háború utáni években több cukrászmester mellett dolgozhattam Bécsben".

Tehetségére néhány év múlva egy kiállításon figyelt fel egy libanoni mester: 27 évesen szerződtette - az akkori ausztriai fizetése többszöröséért - az egyik legpatinásabb közel-keleti cukrászműhely, a Massaud.

„Szerencsés vagyok, hogy a marcipán őshazájában fejleszthettem szakmai tudásom. Itt ismerkedtem meg a legrejtettebb fortélyokkal: Perzsiából Egyiptomig a mi üzletünk szállította a főúri családok és királyi házak ünnepeire, lakomáira az édesség- és tortakülönlegességeket".

A csaknem nyolc éves tanulás megtette hatását, ugyanis visszatértekor Szabó Károly számított Ausztria egyik legtekintélyesebb cukrászának: az ország legnagyobb tartományának egyetlen oktatójává nevezték ki 1961-ben.

Egy évvel később már csokoládét és marcipánt gyártott Ausztriában, s kis idő múltán saját üzletet nyithatott.

„Festői szépségű helyen, a kétezer méter magas Schneeberg lábánál fekvő faluban, Puchbergben találtam egy üzletileg igen vonzó lehetőséget. A bécsiek fő kirándulóhelyén még nem volt cukrászda, az állam is segített a vállalkozás beindításában - egy kis bátorsággal belevágtam hát."
A merészség eredménnyel járt, hiszen az ország második legnagyobb üzlete lett Karcsi bácsié.

„Volt viszont egy probléma: a hideg évszakokban visszaesett a forgalom, ezért ki kellett találni valamit. Ausztriában nem volt olyan cég, amelyik marcipán figurákat nagyban, a többi cukrászat részére gyártott volna. Belevágtunk hát, így végül mi szolgálhattuk ki az osztrák mestereket a legkülönfélébb mesealakokkal, formációkkal."

Szabó Károly Ausztria-szerte jól ismert cukrászmester lett, s kisvártatva létrehozta marcipánmúzeumát.

A mesefigurák, az óriási marcipán- és csokiszobrok, a pécsiek számára is jól ismert Elvis Presley- és Marilyn Monroe-alkotások csodájára jártak a kirándulók. A rendszerváltás azonban Szabó Károlyt is visszacsábította az anyaországba. A kilencvenes évek elején először Csepelen, majd Szentendrén létesített cukrászdát, 1994-ben pedig ugyanitt múzeumot nyitott alkotásaiból.

„Ekkorra átálltam a nagyban való gyártásról a saját boltjaim ellátására, hiszen ezt egészségesebbnek éreztem. Miért? Mert találkoztam az általam kiszolgált vállalkozások fizetésképtelenségével..."

Mint mondja, teljesen véletlenül került Pécsre. Egy itt élő ismerőse csábította a városba, hogy nyisson egy édességboltot.

„Ő mondta, egy kedves nő ismerősöm, hogy a Mecsekalján is érdemes lenne belevágni - később pedig egy akkora kiállítást rendeztünk itt be, mint a budapesti Hilton Szállóban."

Nemrégiben kényszerült költözésre a turisták által látogatott múzeum.

„A Király utca sajnos a belvárosi bevásárlóközpont megnyílása után kiürült, így cselekedni kellett: most a Palatinus előtt sokkal jobban szem előtt vagyunk."

Hogy hova tovább? A mester szerint nem szabad kitörni a családi vállalkozás keretei közül, hiszen éppen ez a védjegyük. „Azt kell folytatni, amit most csinálunk: minőséget adni, egyediséget. Már megvannak az utódaim, így ha én már nem leszek, biztos lábakon áll továbbra is a vállalkozás."

Korb Zoltán